A férfiak viszont inkább hajtják fejüket illuminált álomra ott, ahol a nő nem látja. Nincsenek beszólogatások és nem kell még napokig hallgatniuk belső állapotuk eredményezte külsejük és szaguk érzékletes leírását.
Természetesen az összeverődések lehetséges céljait – kirándulás, sport, férfias játékok stb. –itt most nem vesszük górcső alá, a lényeg, hogy a csoportos férfitevékenységek java részéhez nem passzol a női jelenlét. Más a szóhasználat, más sztorik kerülnek terítékre akkor, ha a fiúk maguk között vannak. Ebben egyébként nem különböznek a csajoktól.
Egy különbség azonban szinte száz százalékig biztosra vehető: az erősebbik nem hatékonyabban tud keresztbe tenni a csajos bulinak, ha nincs ínyére a program. A férfi ugyanis hajlamos visszaélni – legalábbis a klasszikus kapcsolatok zömében – erőfölényével (ez esetben nem a fizikai erőfölényről beszélünk).
Ellenben, ha ő akar menni, akkor menni is fog. A nő rosszallása esetén legfeljebb annyiban módosulhat a kivitelezés, hogy egy, vagy több hazugság árán. Érzelmileg lazuló, instabillá vált kapcsolatokban ez természetesen nem ilyen bonyolult: mindkét fél nagy ívben tesz a másik engedélyére… – de ez egy másik történet.
Valójában szoros érzelmi összetartozás esetén is kezelhetjük egyszerűen az ügyet: bizalommal. Bízzunk a magunk vonzerejében és a férfi ragaszkodásában. Ha ez lehetetlen, nos, akkor már nem azt érdemes analizálni, hogy mit engedjenek meg egymásnak a felek, hanem egyszerűen azon gondolkozzunk el: maradjunk, vagy kiszálljunk a kapcsolatból – végleg.
Forrás: ridikul.hu